
| Kommunikáció | Videó | Környezet | Macska táplálkozása |
| Népszerű macskafajták | |||
A vadmacska, a házi macska őse feltehetően
sivatagi
éghajlaton fejlődött ki, vad és
háziasított formáit hasonló
viselkedésmód
jellemzi. A vadmacskák Ausztrália és
az Antarktisz kivételével
őshonosak valamennyi kontinensen. Az Észak-Afrikában
élő kis termetű vadmacskák
tűnnek a háziasított fajták legközelebbi
ősének.
A macskák élvezik a meleget
és a napsütést, gyakran alszanak
napos helyeken. Magasabb hőmérsékleten érzik
jól magukat, mint az emberek, akik
számára a 44,5 °C-nál nagyobb
bőrfelszíni hőmérséklet már nehezen
elviselhető, míg a macskák akkor kezdik
kellemetlenül érezni magukat, ha a
bőrük 52 °C-ra melegszik.
Mivel közeli kapcsolatban állnak a
sivatagi állatokkal,
rövid időszakokra vonatkozóan aránylag jól
tűrik a hőmérséklet ingadozását.
Egyes fajták, mint a norvég erdei macska vagy
a Maine Coon más
macskákhoz viszonyítva vastag szőrzettel rendelkeznek,
amely jobb védelmet
nyújt a nyirkos hideg időben (ködben, esőben és
hóban), és nedves állapotában
is 39 °C körüli testhőmérsékletet
biztosít.
A legtöbb macska irtózik a vízbe való belemerüléstől; kivételt leginkább a török van fajta képez, amely kimondottan kedveli a vizet. A beszámolók szerint az abesszin
macska és a bengáli
macska is jó víztűrő képességgel
rendelkezik.
Ürüléküket, amely
rendszerint száraz, igyekeznek
a homokos területeken
betemetni. Vizeletük nagyon sűrű, amely lehetővé teszi,
hogy az állat a lehető
legtöbb folyadékot megtartsa.
A macskák képesek hosszú időn
át mozdulatlanok maradni,
különösen a zsákmányra való
várakozás közben.
A lakóterületük
környezetére gyakorolt hatásának, és
várható
problémakezelésnek felmérésére
időnként macskaszámlálást tartanak, pl. az
USA-ban, nagyszabású, 3 évig tartó
felmérés keretében. A 690 ezer lakosú
főváros (Washington DC) macskáinak
megszámlálásához kamerákat,
háztartásokban
végzett felmérést és egyéb
technikákat használtak. A
macskaszámlálás támogatói
szerint a vállalkozás azért is hasznos, mivel
jobban fel lehet majd mérni az
állatmenhelyek forrásigényeit és a
kóbor macskák is kezelhetőbbé válhatnak. A
számlálás 2021 októberére
fejeződött be és 200.000 macskát
rögzített. A
közterületi etetés kérdése nagyon sok
kellemetlenséget okoz a lakóközösség
számára. Az odaszoktatott állatok folyamatosan a
környéken tanyáznak, a lakókat
zavarják. Ráadásul a dolgukat is ott
végzik, és ennek a szennyezésnek az
eltakarítása a lakóközösség
kötelezettségévé vált.
Megoldást a kóbor állatok
befogása és ivartalanítása hozna,
de ez egyre nehezebb és költségesebb. Azt még
a törvény sem mondja ki
egyértelműen, melyik megoldás a helyes, ugyanis az
önkormányzatok saját
hatáskörükben eltérően rendelkeznek a
kérdésben. Vannak olyan települések,
kerületek, ahol önkormányzati rendelet mondja ki, hogy
a kóbor állatok etetése
tilos; viszont vannak olyan városok, ahol erről nem
rendelkeztek. Ennek
ellenére az állatvédők és az
állatorvosok azt tanácsolják, hogy ne etessük
a
kóbor állatokat.
A macskák fogazata és emésztő
szervrendszere a húsevéshez
alkalmazkodott. A házi macskák kis mennyiségű
növényi táplálékot is
igényelnek,
melyhez alkalmanként fű vagy más növények
fogyasztásával jutnak hozzá. Míg
a medvék és a kutyák
általában gyümölcsökkel,
bogyókkal,
gyökerekkel és mézzel egészítik ki
étrendjüket, a macskák leginkább húst
fogyasztanak. Mivel egy genetikai anomália folytán
valamennyi macskaféle
képtelen az édesség
ízlelésére, ezek az állatok
többnyire idegenkednek a
gyümölcsök és a bogyók
elfogyasztásától. Ennek ellenére sok
házi macska kedveli
a zöldséget. A boltokban kapható
macskaeledelek elsősorban húsból
állnak, de gyakran tartalmaznak nagy
mennyiségű búzát vagy rizst,
amelyet hús melléktermékekkel,
ásványi anyagokkal
és vitaminokkal egészítenek
ki. Előfordul, hogy a macskák füvet, leveleket,
cserjéket vagy szobanövényeket
rágcsálnak, elősegítve a megemészthetetlen
táplálék felöklendezését.

Népszerű
macskafajták és
jellemzőik:

"Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót"
Léonor Fini